Forrás: női lapozó

A hastánc vagy orientális tánc az elmúlt években Magyarországon is igazán divatos lett. Sorra nyílnak az iskolák, és egyre többen vállalkoznak arra, hogy megtanulják ezt az igazán nőies, csábító táncot. A hastánc történetéről és arról, hogy hogyan lehet azt megtanulni, az Oriental Tánccentrum vezetőjével, Hayettel beszélgettünk.

                         A titok a csípő mozgásban rejlik

 A hastánc az európai táncokkal ellentétben a belső izmok mozgatásából áll. Épp ezért egyáltalán könnyű megtanulni - mesélni Hayet hastánctanárnő és koreográfus. Hayet - neve arabul azt jelenti: élet - hét éve táncol, egyiptomi táncosoktól tanult, majd évekig hastáncolt Bécsben és németországi iskolákban, szórakozóhelyeken.
- A hangsúly a csípőtájékon van, a tánc jellegét a hullámzó, érzéki csípőmozdulatok adják, az energikus, hirtelen és pontos csípőlökések és -ejtések, a rázások és rezegtetések. Az érzelmeket, a tánc lelkét a finom kézmozdulatok mesélik el. A tánc attól lesz igazán nehéz, hogy minden külön-külön mozog: a csípő, a derék, a mell, a váll, fej, illetve ezek mozgását kell megfelelően összehangolni. A lírai, ritmusos zenére ráhangolódva a jó hastánc szenvedélyes, de határozott összképet ad. Ahhoz, hogy valaki igazán jó hastáncos legyen, éveket kell gyakorolnia.
Hogy miért egyre népszerűbb a hastánc, erre Hayet így válaszol: - Sokan már unják a fitnesz- vagy aerobikórákat, és valami mást, egzotikusat keresnek. A tánc, bár nem fogyaszt, nyújtja és erősíti a has és a hát izmait, fokozza a vérkeringést, állandó jó kondícióban tart erős leterhelés nélkül, ülő foglalkozású nőknek kifejezetten ajánlott. Tartást ad, kecsessé teszi a mozgást, és harmóniát hoz.

A hastánc születése

A hastánc több ezer évvel ezelőtt Észak-Afrika és Egyiptom környékén keletkezett, hamar elterjedt többi arab országban, és igen későn került át Európába és a tengerentúlra. Eredetileg nem színpadi tánc volt, hanem az arab asszonyok egymás között táncoltak, egymást tanították a táncra. Ennek az emlékét őrzi az a marokkói és algériai tradíció, hogy a házasság előtt az anyós előtt kell a leendő feleségnek a tánctudását bizonyítania.
A hastánc eredetileg termékenységi tánc volt: a szülő nőt körbevették a törzs nőtagjai, és ismétlődő hasmozdulatokat végezve táncoltak körülötte, ezzel mutatva, hogy milyen mozgásokat végezzen szülés közben. Bizonyos vonásaiban a hastánc a mai napig kapcsolódik a termékenység gondolatához: Egyiptomban ma sem képzelhető el esküvő hastánc nélkül, és szokássá vált az is, hogy fényképet készítenek, amelyen a fiatal pár a táncosnő hasára teszi a kezét, ezzel szimbolizálva vágyukat, hogy a kapcsolat termékeny legyen.

Hogy lett a keleti táncból hastánc?

A hastánc elnevezés tulajdonképpen egy félreértésből jött, eredetileg orientális, keleti táncnak hívták, illetve ma is hívják sokan. A franciák, amikor elsőként találkoztak vele Egyiptomban a 19. században, az európai táncoktól eltérő mozgások miatt danse du ventre, hastánc névre keresztelték. Napóleont és katonáit teljesen elvarázsolták az egzotikus táncosnők, akik az európaiak számára szokatlan stílusban táncoltak, első pillantásra úgy tűnt, mintha csak a hasuk mozogna. Pedig ebben táncban a csípőmozgás az alap, és az egész test mozog, beleértve a különleges fej-, váll- és mellmozdulatokat, amelyeket lágy karmozdulatok kísérnek. A görögöknél ugyanezt cifte tellinek, a törököknél rakassénak és az egyiptomiaknál raksz sarkinak nevezik. Amikor Amerikába is eljutott e tánc, a francia danse du ventre nevet tükörfordítással belly dance-nek kezdték nevezni. Az érdekes az egészben az, hogy Egyiptomban, ahonnan a tánc ered, a szigorú vallási előírások miatt nem is látszhat ki a táncosnők hasa, így ott a hastáncot a has felfedése nélkül járják mind a mi napig. A hastánc igazi szenzációnak számított a 1893-as a chicagói világkiállításon, ahol szíriai táncosok mutatták be. A szecesszió idején egyre gyakrabban jelent meg európai tánciskolákban is, és ekkor alakult ki a mai napig népszerű kabaréstílus, azaz revüstílus is. A 20-as években Kairóban, Algírban és Bejrútban nyílt először éjszakai mulatóhely, ahol szíriai, egyiptomi, libanoni hastáncosnok léptek fel. A mai hastánc Manapság a hastánciskolákban a raksz sarki (a Kelet tánca) nyugati, revü-elemekkel gazdagított változatát tanítják leginkább A hastáncot bárki megtanulhatja, csak egy kis ritmusérzék kell hozzá, és persze az is fejleszthető. A lágy és nőies mozdulatok nemcsak esztétikusak, hanem a feszültségeket is fellazítják, erősítik az öntudatot, és az egész testet fitten tartják. A hastánctól egy dolgot nem érdemes várni, nem fogyaszt, esetleg egy kicsit deréktájékon. De hastánchoz nem is ért egy kis hastáji súlytöbblet. A hastánc eszközei a fátyol, az ujjcintányér, a bot, bokacsörgő. A leggyakoribb kiegészítő a fátyol, mely titokzatossá, még kecsesebbé teszi a táncot. A hastánc elemei megtalálhatók a néptáncokban is, a törzsi hastáncot főleg csoportosan táncolják, kiegészítésül kardot, botot használnak.